Vagy az a baj, hogy van csajod, vagy az, hogy nincsen. Úgy tűnik, full Budapest párkapcsolati válságok bűzös, nyúlós mocsarában dagonyázik. Ez hallom át a szomszéd asztaltól a kétszerencsétlenben, a tsaszaunájában, a kafékörben, ha éppen nem az alapkamat a téma a lecsósbélszín mellé.
A családos haverjaim sírnak, hogy anya az agyukra megy, zsófi és bence iszonyú helyesek az ovis évzáróünnepségen, de amúgy kurvaszar és nyomasztó, a hetente kétszerre tartott csajuk hetente háromszorra gyúr, és ez nyilvánvalóan nem a végcél. A volt nőim hívogatnak folyamatosan, az egyik fele velem akarja újrakezdeni mindenféle átlátszó dologgal álcázva, a másik fele nyivákol, hogy szerezzek neki pasit, mert egyse normális. Ja, mintha ők normálisak lennének a kapcsolatfüggőségükkel, a permanens hisztijükkel és irracionális hangulatingadozásaikkal, az általános terrorfenyegetettségről nem is beszélve. Tcsoportos, faszomlízinges elsővonalas haverjaim játsszák a mintaapát hétvégente, aztán nyomják a xanaxot (részegen nagybüszkén mondja, hogy már simán elég a nullahuszonötös) meg a marketingről a Katát, pedig igaziból a harmadik után már az is szar.
Nekem nincsen csajom. Nem azér nincs, mintha nem lehetne, csak ma délig kaptam két smst, hogy nincsekedvem, de nincs. Voltunk Ivánnal tegnap leroyban, negroban, oscarban, elfogyasztottuk alsó hangon egy középiskolai némettanár havi fizetését, és ha tizenöt nőt nem vihettem volna haza a végire, akkor egyet se, hogy megkúrjam a kis trimmelt puncijukat, aztán meg menekülhettem volna negyven napig, mint mózes&co. Nekem speciel nem fáj, ha egy lánynak nem úgy áll a pináján a kevéske szőr, mint Szőlőskislakon július végén a szeszla, de úgy tűnik, a nyomorultak a kiegyensúlyozott, hosszútávú párkapcsolat tartóoszlopait a nádorutcai kozmetikusedit segítségével gondolják leverni.
Azt is észrevettem, hogy a péntekszombati kúrásoknál sokkal gondozottabb a cucc, illetve van a bőrüknek egy orrbaszökően pörkölődött szaga a rémült, utolsópercben lezavart szoli miatt, amit még az önbarnítós testápoló illatanyagai sem tudnak elnyomni. Nekik is szar, sejtem, hogy így nyomulni kell ránk, nagy a verseny, szentigaz. viszont ehhez most valahogy kurvára nem volt kedvem, meg mondjuk kicsit többet is ettem a kelleténél, hát ma is egyedül mentem haza. Szerencsére anyáméktól kis rásegítéssel megkaptam szülcsinapcsira a 24órát, így tartalmassá vált az éjszaka mégiscsak.
