stresszelek a karácsony miatt. nem tudok vele mit kezdeni. pedig nekem legalább nem kell a feleségemnek és a csajomnak és a volt csajomnak plusz a gyerekeknek ajit venni.

efGábort szánom leginkább, megint szerelmes, megint folyamatosan a konyhába fog rohangálni tányérhordás ürügyén smsezni, miután a legvégsőkig húzva a hazaérést, délután fél ötkor a Garas utca egyirányú részén Zsófi kezébe nyomja a kariajit a kocsiban, aki persze pillanatok alatt fog eljutni el a csillogószemű jajdejóhogylátlak, szeretlekénígyistől a zokogós, miértvanezígy, miértnem lehetünk mi együtt, nemenjmég, csak két perc, hüpp-hüppig.

teccett volna akkor meggondolni, amikor egy európai értelemben is kiemelkedően poligám, többszörösen kisgyerekes apukával teccett elkezdeni kúrni hétfőszerda délutánonként.

Anyáméknak könyvet veszek meg új türcsiket a fürdőszobába, plusz egy kék pulcsi apámnak, nagyinak UPC előfizetést, hogy megint tudja nézni az ATV-t, amúgy is romokban van, hogy a kálmánolgi elmegy szülni, és most mi lesz.

egyébként meg az Orsinak veszek egy bazaltból faragott nyulat, régen nagyon szerette a nyulakat.