és megint nem volt senki normális szilveszteri buliban, senkidesenki. én se. jó, persze mit nevezünk normálisnak, ugye. hogy a fél iroda thaiföldön cicázik fáradt szemű szolgáltatólányokkal, miközben én Zsoltibarátom főnökének családi villájában kóválygok a családi ezüst és néhány korai Szurcsik között, ahol a fürdőszobában pinaszoknyás, szilkonos nők tolják az orrukba a cuccot a márványpadkáról, hogy még a colgate totalt is leverik a nagy igyekezetben, az nem hiszem. meg hogy a meztelenszusis csaj, akit éjfél után hoztak be korhelyleves helyett, és a szívkagylót ettem le a melléről, a szomszéd Ági volt még régről, a józsefattiláról. mondjuk ők még mindig ott laknak. az se.

A Búvár Kund emlékverseny volt vicces egyedül, amikor a házigazda drakulás nosztalgiaflipperére tett teli lavórba kellett belenyomni az embernek a fejét és úgy minél több pontot csinálni. második lettem, ami szerintem nem rossz, pláne, hogy a Zsolti főnöke elég jól nyomja, mesélte a felesége, hogy néha, amikor lejön hajnalban inni egy kis vizet meg pisilni, akkor ötből négyszer ott találja a gépnél. Az ötből egyszer meg sehol.

Mondta a Zsolti főnökének a felesége, tudja ő, hogy az a szemét a titkárnőjét dugja, de nehogy már azt higgye az a kis kurva, hogy majd beleül a készbe, amiért ők ketten dolgoztak meg. ő aztán nem adja olyan könnyen ezt a dolgot, csak próbáljon meg a Zsolti főnöke lelépni azzal a ribanccal, nem marad neki egy gatyánál többje, az tuti, azt ő itt most megígéri nekem. na és hogy majd akkor kell-e annak a kis kurvának, na majd akkor meglátja. ez logikus érvelésnek hangzott, nem is várt választ igazán, bár  szivem szerint megkérdeztem volna, hogy egy gatyában neki kellene-e, így elmentem az Andival smárolni a sarokba, amihez nem fűlött a fogam túlságosan, de tudtam, hogy ilyenkor lehetetlenség taxit kapni.

Visszagondolva nem volt sokkal nyomorultabb ez az éjszaka (mert miben is különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától?), mint sok kétezerhetes.

Hát lássuk meg azt a kétezernyolcat. a Patkány évét.