karak kalandjai

mer ha az ember azt hinné, hogy büntetlenül átsóletozhat, borfesztiválozhat, cafekörözhet és tomgeorgozhat egy komplett hétvégét, hát nagyon téved.

de ha mégis erre vetemednél, nagyon tanácsolom - így utólag - hogy semmiképpen se a csípős tom-yongot hagyd a végére.

mert igaz ugyan, hogy a kis garnélák viszonylag könnyeden préselődnek kifele az orrlyukon, de sajna a chili-koriander nyákot a fafülegombapép semlegesítni nem képes. ez már tudományos tény.

élj mértékletesen. ne hányj csípős garnélát az orrodon. védd a hódokat. 

ma új értelmet nyert az a szó, hogy nyálkahártya-irritáció. 

csakaharmincasok. merazintellektus. meg a közös hullámhossz. naja. áááááááá.

Kolos - akinek Erája otthon gyűlölködik egyre feszülő hasával az újépítésűben aszott barátnőivel kalákában -két hónapja teszi magáévá szinte vallásos áhítatban naponta többször is Dorcit, aki móriczos, mint én voltam once. be is lettünk mutatva ünnepélyesen, Dorcinak bociszeme van és bársonybőre.

nekiveselkedtünk, hogy erkölcsileg elítéljük Kolost, nyilvánvaló felelőtlenségére és középharmincas férfiemberhez méltatlan viselkedésére felhívjuk a figyelmét, de Dorci kibaszott édes. lapos a hasa, fénylik a haja, nem gyulladtak a tüszői, és igaziból tud nevetni minden faszságon. hovatovább még az URHt is ismeri, meg a feketelyukat a tévéből, tudja, ki a menyhártjenő meg a bárdosdeákági. Kolos szerint szopni is úgy szopik, mint egy édes kisborjú.

mi szól ellene? ki szól ellene?

vége van a nyárnak, a sok nyomorult fesztiválnak, por a fülbe.

volt mérhetetlen sok balaton és némi sziget, Ákos Renije terhes, Nóri lelépett Tomitól egy országúti kerékpárossal, Orsi Rozi lánya már csak négyóránként szopik, ami állítólag tök jó, valamint a japán lányok nem borotválják. kettő legalábbis biztos nem.

kezdünk megint összejönni efGáborral és Ivánnal, összesítjük az audi, playboy, autóimportőr és integrált eztnézddebaszottgazdagvagyok vitorláskupák tapasztalatait, melyből az egyik fontos, hogy Metzker Viki playmate szép.

Kolos nem ment vissza Erához, van helyette viszont egy tizenhatéves csaja, akivel a világzenén nyomták egész múlt héten.

olvastam szendigábortól eztazt, amiből a legmaradandóbb tudományos tény, hogy a fogamzásgátlót szedő lányok csak kúrni akarnak. van benne igazság.

és csak MR2-t hallgassál, csak azt...

rutinból feldobom. hiába. nyomjamegapirosgombotésnyugodjonbékében. mintezköztudott. semmi.

és nem folytatja, és nem érti, kurvaélet, és nem érti. sőt, tulajdonképpen bután néz. és mégis gyönyörű. lepke van a bal bokájára tetoválva. és én nem hányok be, mégse. szép ez a lepke, szép.

nem okos. nem Úgy okos. nem tudja, ki a tótawé. ez valami fontos? ezt kérdezi.

tényleg, ez valami fontos?... csókolózunk, párás a szeme, puha a szája. nem szív, nem akar bébirépát és brazil növendékcsilit gyömöszölni a fogam közé. olyan a szaga nyakának, mint a mézes-müzlis danonnak.

te mindig ilyen komoly vagy? kérdezi. én vajon mindig ilyen komoly vagyok? síkhülyének néz, pedig mindenre tudok válaszolni, pedig ma már minden lényegeset elolvastam, megbeszéltem, írtam sok mailt, költöttem még többet és megfontoltan, kéjjel aláztam le több kollégámat. tizenkét perce csókolózunk, és még nem dugta a nyelvét a számba. talán most. talán most. és igen... dekurvajó. 

egy nagy, virágos réten szaladok.

A századik Playboypartin hegyekben vannak a cicik. A századik Playboypartin a ruhatárosnéninek is epres tejszínhabbal van befújva a lába köze. A századik Playboypartin szomszédlány van, meztelenség van. A századik Playboypartin pezsgőben pocsol gregorberni, toncsi ismét villant, jönnek gidák, cinik, nócik, kedvesbuta szőkék csíkkal és csík nélkül, hetykén ágaskodók vagy súlyosan csüggőek, és mell van mindenütt, mell, sok mell, és szép ez így és jó.

de nem nálunk.

mondjuk mi kifejezetten bódisylvinézőbe mentünk Ivánnal, nagy rajongója lévén a művésznőnek, de oh kárhozat, a tölgyfautcában a legendás puncimuncik közül csak szegény, riadt Pokimónit leltük beékelve néhány kamionosribancnak öltözött szolitender közé. benne is az egyetlen nyuszis a tekintete volt, az is inkább már a róka szájából kilógó állapotjában az állatnak. bódisylvinek hírehamva se.

mélységes csalódottságunkban alkoholos italokat fogyasztottunk mértéket nem ismerve, végignéztük mészárosdóri kínlódását két angyalszárnnyal és egy liter szódásszifonba ojtott zacskóstejjel, leszaroztunk mindenkit, aztán átmentünk perszehogy az Oscarba.

tovább is van...

az miért van, hogy ső alkalommal kocsiban csókolózni mindig másfél óra? setöbb, sekevesebb? rejtély, sőt, a szív egy nagy titok...

eszkatiéknál voltam hosszúhétvégén időt tölteni, mivel ők legalább megtűrnek maguknál, ellentétben a többi kisgyerekes haverjaimmal, ahova a belépő minimum egy kisgyerek. kisgyerekes a kisgyerekesnek örül. broááh. bocs.

szóval tök rendesen faggattak a magánéletemről, hogy mi van a lányokkal, van-e valami érdekes. gondoltam, ha már kíváncsiak, elmesélem nekik Mandyt, az angol könyvvizsgálólányt, aki teljesen máshogy van borotválva, mint nálunk a csajok, Szilvit, akivel volt valami régen, aztán bekomolypasizott, de egy hónapja szakítottak, így előkerült viawiw, a két Katát a másodikról és az ötödikről, Dórit, akinek egy kamatcsökkentéses cikkéhez szakértettem, aztán megkért, hogy nézzem meg az új lakását, mert nem tudja, jól döntött-e tapétával és Nikit, aki rámesemeselt a hétvégi symbolbuli után, hogy nincs-e kedvem, és de, volt azóta kétszer is.

mire ráfordultam volna Edinára, akit nemrég a bankárkocsmában lőttem, modell és modellügynök egyben, egészen okos és egyáltalán nincs piros csík a melle alatt, amit nagyon értékelek, már láttam a szemükön, hogy nem igazán ezt a választ várták.

eszkati belecsapott egy körkörös eszmefuttatásba a valóságos életértelme és monogámia nyilvánvaló összefüggéséről, valamint a mai harmincas pasik önbecsapós menekülős attitűdjéről, aminek az a lényege, hogy valami fontosat nem mernek bevallani maguknak. hogy pontosan mi az, azt nem sikerült megértenem és ahogy férjelacira néztem, neki sem.

szerintem meg egyszerűen nem akarok több hónapig étlenszomjan álldogálni egy nyomorult tojás fölött.

merugye a dal is azt mondja

Szőkét ne végy, mert beteges,
pirosat se, mert részeges,
barnát vegyél, az lesz a jó,
az lesz az ölelni való.

Ákos Renije is barna, efGábor Ritája is. tulajdonképpen ilyen minden haverom felesége, világosabb vagy sötétebb, de barna az.

az igaz, hogy előtte mind végig lettek dugva a helyes vörös marketingpuncik a kokakólabícsről, meg a szőke hoszteszlánykák nagyság szerinti sorrendben a karácsonyi fogadások utáni mély áhítatban. de állandó otthoni használatra a trend wenge barnával.

házi koincidencica...

mikor kicsi voltam, megfogadtam, annyi sok pénzt fogok keresni egyszer, hogy akármit megtehessek. hogy annyi banánt vehessek, amennyit csak akarok, én, csak én. a nyomorult csikita ehhez képest jól aláásta a kiválasztottságprojektemet, népeledelt csinált belőle, egyeskóddal a mérlegen.

akármit mondjuk azért meg is teszek, meg veszek is minden szart, órát, öltönyt, hímpedikűrt, de csak majdnem jó, majdnem....

ma viszont a spoonon franciadrazsé volt a kávéhoz. szerintem vagy húsz éve nem ettem.  visszaszámoltam a számlából, kábé kétszáz forintra jött ki egy szem. megcsináltam. 

igen le vagyok terhelve, gazdagítom a magánnyugdíjpénztárakat, sem nem dugtam, sem nem buliztam hetek óta. szombat este zsoltiék felrángattak a corvintetőre, mondván, jöjjek már ki a lakásból, mielőtt a szomszédok törnék rám az ajtót, mert a macskák már félig lerágták az arcomat.

egész jó volt, sok pálinkát ittunk, azt hiszem. úgy emlékszem.

kb a hatodiknál ült le az asztalunkhoz két lány, egyszőke, egybarna, fehér top, haslánc, brutál lufimellek. mondok, nem szabad a szék, mindjárt jönnek vissza a haverjaim, pálinkával, távozzatok. ezek meg csak ülnek, cigit kér az egyik, vihorászik a másik, nézi az órámat, az ingemet, jön a temivelfoglalkozol kérdés, és hiába a veled biztos nem, a totál bunkóság, a nemszeretem a műmelleket beszólás, ezek csak ülnek, vihognak, néznek, beszélgetnek hozzám.

alienek ezek, a nőivécében, ha a mosdóra támaszkodnak, előjön a torkukból a nagy, zöld szőrösnyálkás, és megeszi a néger takarítóasszonyt.

nőt akarok. nőt.

tegnap kaptam egy smst Mónitól, akit kb két éve nem láttam, együtt voltunk pár hónapot, amibe belefért egy Párizs, két Bécs, sok vacsi és még több fincsi dugás, de aztán egyszerre mentek az agyamra a céges dolgok, meg ő, miszerint egy kapcsolatban két hónap után legalább háromszor együtt kellene aludnunk, és többet kellene együtt lennünk hasznosan, és ne dolgozzak annyit, és egyáltalán, hogy gondolom ezt az egészet. úgy gondoltam, hogy inkább még több dolgom lett, annyi, hogy végre egy este a szemembe nézve azt mondta, hogy ezt ő így nem. mit tehettem, sajnálattal megértettem.

szóval aszongya a kis üzenet: hogy van az, hogy egész nap csak rád gondolok, hmmm?

ez igazán rendes dolog tőle, mondok magamnak, és bár a látását nem igazán kívántam, gondoltam, az udvariasság megköveteli, hogy reagáljak, felhívom hát:

szia kedves, mi újság? mit lelt, hogy a devla mellé én is beléd költöztem? - viccelődtem én.  

síri hangon felel reá: ezt az üzenetet te küldted pont egy éve, találkoztunk is akkor este, ottaludtam nálad, azóta sem hívtál fel.

tényleg, tényleg. a nőnek igaza van. nem kettő év volt az, csak egy. viszont akkor ennek megvan az összes mindenem azóta is? asztakurva... néhány perc kínos csevej után hívom lélekszakadva eszkatit, aki nagyon régen volt csajom, nagyon jó fej és teljesen családanya már hálistennek. te, kérdezem, az lehet, hogy a nők nem törlik az elektronikus üzeneteket rendes ember módjára, azon nyomban, legalábbis nemsokára? és ekkor volt az a csönd a másik oldalon, amit igaziból nem akartam hallani.

nekem is megvan még mind, mondja kicsit reszelős hangon.

eszkatinak két gyereke van, a nagyobbik már középsős, moncsicsi lesz farsangkor.

pipaccsal és búzavirággal teli aknamezőn tapodunk nap nap után.

általában perszehogyigen, de most konkrétan azzal kapcsolatban tolult fel bennem a kérdés, hogy ezen az amúgy teljességgel inputnélküli szmogos-szürke szerda délutánon Tomi barátom Nóriját leltem Akcióbamenet a Zichy-Abonyi sarkán garatig egy másik pasi nyelvével a szájában, pasi kezével a leértékelt maxmara másodikharmadik gombja közibe.

egyrész fullrespect Nórinak, hogy fényes nappal a mellét markolásztatja egy kiemelt pesti kerület palotanegyedének közepén, franc se nézte volna ki belőle, ugyanakkor meg mégiscsak Tomihoz készül hozzámenni, aki barátom nekem. ráadásul asszem pont a stefániában, hehehe. no, de félre a tré fával, most ugye vagy borítok, és énrajtam vesz gellert ez a két fiatal élet, meg a fonala, vagy bekussolok, és akkor egy csalfa nőszeméllyel köti össze az életét ez a derék ember. aki ráadásul  - ahogy állítja - amióta együtt vannak, egyszer sem kúrt félre.

ez akár igaz is lehet, bár abból, hogy ezt minden beszélgetésünkkor legkevesebb háromszor felemlíti, arra következtetek, hogy a dolog feszíti kicsinyég.

hagyjam, hogy hazugságra épüljön a házasságuk? igen, azt hiszem, hagyom, hogy hazugságra épüljön a házasságuk.

Viharosan indul ez az év, bajban van jóbarátunk, Kolos is, akit régen láttunk, de szeretünk. Kolosnak gyereke lesz, ami a csajok és a csajok szülei szerint gyönyörű dolog.

Kolos azonban még nem érzi magát elég felkészültnek erre a sorsdöntő változásra, így gyakorlatilag két hete részeg, hetedik kerületi kocsmákba jár (többen látták a Szódában bort inni, amit éber tudatállaptban ember nem tesz), és felváltva alszik valamelyikünknél. Era zokog, Era apukája pedig megüzente, hogy ha a keze közé kapja, a legkevesebb, hogy nagyfeszültségű villanyáramot vezet a lágy részeibe.

A dráma eredetileg onnan eredeteztethető - amennyire sikerült kihámozni Kolos elcsukló hangon elővezetett, kissé töredezett előadásából - hogy az Era direkt nem ugrott le időben a házastársi falloszról, és így fogant a kis Nadin vagy Bence (az asszony már a neveket is megálmodta), amit ő nagyon-nagyon sérelmesnek tart. Mindannyian mély egyetértéssel bólogattunk, és kértünk még egy kör agárdi cigánymeggyet.

Aztán a Vapianoban (a sütik a legjobbak) összefutottunk Katával, aki Era kolléganője és bizalmas barátnője. Katának a szemére lobbantottuk a női nem álságosságát és parttalan bujaságát, aki is általában véve nem tiltakozott, de a konkrét dologra vonatkozóan úgy tudja, hogy az ominózus eset a valóságos teherbeesés előtt hetekkel történt.

A fejleményekkel szembesítettük az érintettet, aki azt mondta, hogy jójójó, lehet, hogy nem pont úgy volt, de akkor is itt van ez a gyerek, és akkor ő mit is csináljon most.

most?

efGábortól elköltözött a neje.

Hónapok óta, mióta az uccsó ded is megszületett, morcog, hogy neki szabadság kell, ő nem bírja a kötöttséget. Ő bulizni akar, menni az éjszakába, élni.

Rita hét elején elköltözött az anyjáékhoz.

Gábor azóta otthon ül és az f5öt már vérvörösre festette a középső ujjának begyéből szivárgó langyos vér.

és megint nem volt senki normális szilveszteri buliban, senkidesenki. én se. jó, persze mit nevezünk normálisnak, ugye. hogy a fél iroda thaiföldön cicázik fáradt szemű szolgáltatólányokkal, miközben én Zsoltibarátom főnökének családi villájában kóválygok a családi ezüst és néhány korai Szurcsik között, ahol a fürdőszobában pinaszoknyás, szilkonos nők tolják az orrukba a cuccot a márványpadkáról, hogy még a colgate totalt is leverik a nagy igyekezetben, az nem hiszem. meg hogy a meztelenszusis csaj, akit éjfél után hoztak be korhelyleves helyett, és a szívkagylót ettem le a melléről, a szomszéd Ági volt még régről, a józsefattiláról. mondjuk ők még mindig ott laknak. az se.

A Búvár Kund emlékverseny volt vicces egyedül, amikor a házigazda drakulás nosztalgiaflipperére tett teli lavórba kellett belenyomni az embernek a fejét és úgy minél több pontot csinálni. második lettem, ami szerintem nem rossz, pláne, hogy a Zsolti főnöke elég jól nyomja, mesélte a felesége, hogy néha, amikor lejön hajnalban inni egy kis vizet meg pisilni, akkor ötből négyszer ott találja a gépnél. Az ötből egyszer meg sehol.

Mondta a Zsolti főnökének a felesége, tudja ő, hogy az a szemét a titkárnőjét dugja, de nehogy már azt higgye az a kis kurva, hogy majd beleül a készbe, amiért ők ketten dolgoztak meg. ő aztán nem adja olyan könnyen ezt a dolgot, csak próbáljon meg a Zsolti főnöke lelépni azzal a ribanccal, nem marad neki egy gatyánál többje, az tuti, azt ő itt most megígéri nekem. na és hogy majd akkor kell-e annak a kis kurvának, na majd akkor meglátja. ez logikus érvelésnek hangzott, nem is várt választ igazán, bár  szivem szerint megkérdeztem volna, hogy egy gatyában neki kellene-e, így elmentem az Andival smárolni a sarokba, amihez nem fűlött a fogam túlságosan, de tudtam, hogy ilyenkor lehetetlenség taxit kapni.

Visszagondolva nem volt sokkal nyomorultabb ez az éjszaka (mert miben is különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától?), mint sok kétezerhetes.

Hát lássuk meg azt a kétezernyolcat. a Patkány évét.

stresszelek a karácsony miatt. nem tudok vele mit kezdeni. pedig nekem legalább nem kell a feleségemnek és a csajomnak és a volt csajomnak plusz a gyerekeknek ajit venni.

efGábort szánom leginkább, megint szerelmes, megint folyamatosan a konyhába fog rohangálni tányérhordás ürügyén smsezni, miután a legvégsőkig húzva a hazaérést, délután fél ötkor a Garas utca egyirányú részén Zsófi kezébe nyomja a kariajit a kocsiban, aki persze pillanatok alatt fog eljutni el a csillogószemű jajdejóhogylátlak, szeretlekénígyistől a zokogós, miértvanezígy, miértnem lehetünk mi együtt, nemenjmég, csak két perc, hüpp-hüppig.

teccett volna akkor meggondolni, amikor egy európai értelemben is kiemelkedően poligám, többszörösen kisgyerekes apukával teccett elkezdeni kúrni hétfőszerda délutánonként.

Anyáméknak könyvet veszek meg új türcsiket a fürdőszobába, plusz egy kék pulcsi apámnak, nagyinak UPC előfizetést, hogy megint tudja nézni az ATV-t, amúgy is romokban van, hogy a kálmánolgi elmegy szülni, és most mi lesz.

egyébként meg az Orsinak veszek egy bazaltból faragott nyulat, régen nagyon szerette a nyulakat.

A dögvész már nem divat, a jóistenke a szmájlit szánta az ezredforduló bubópestisének. tele van vele a telefonom, a mailjeim, ott van pólón, tetováláson, reklámban, filmben, földön, vízen, levegőben, sőt, néha, ha felnézek a Pomodoroban a fésűskagylós házi spagettiről Andira a kontrollingról, aki már kétszer, de még kábé háromszor, szóval a feje helyén is két pöttyöt látok vonalkával balrazárójellel. néha kacsint is.

mér nem mondod meg a szájaddal, igaziból, ha örülsz? ha ellenállhatatlanul jó fej vagyok? mér nem hívsz fel, ha láttál szivárványt, kéményseprőt, falon pókot? ha felbosszantott a hülye ügyfél? mér küldesz nekem folyton írásjeleket, vagyok én kibaszott Amonhotep?

Mutassatok egy nőt, aki kevesebb, mint 2 szmájlit használt ma. Mutassatok rá, és én elveszem, úgy éljek.

Mingyá itt a kari, indul a ralli.

Szeretők barátnők akarnak lenni. Barátnők feleségek. Feleségek több értékes időt szeretnének, együtt, egymásra figyelve.

A tőzsdének száguldni kéne, de csak pöcsöl, amerika még azt se.

A kérót el kell adni még idén, jövőre megadóztatnak, mint disznó.

kilenc nap és kari. nem vagyok lelkes, sőt, szar kedvem van.

megyek az oscarba. miért is? ja, mert mindig megyek az oscarba.

A Kingát vittem haza tegnap este. már hetek óta érett a dolog.

Gusztibulija, nézés, számcsere. szellemes smsek, aztán mailek, hosszú éjszakai telefonok. és megint sms. vagy négyszer randiztunk, ebből kétszer fényes nappal. közös ismerősöket beszéltünk ki, sétáltunk a koszlott Vajdahunyadvárban és fagyit ettünk a hidegbe'. nem küldött szmájlit az smsbe egyet se, viszont előnyösebbre cserélte a wiwen a képeit. komolyan tetszett, és tudtam, a szándék kölcsönös.

A TomGeorgeba vittem, jóban vagyok a sztanótomival, a csajoknak mindig imponál, ha ismered a tulajt, meg ha a pincér úgy hozza a kirroyalt, hogy a ház ajándéka. Olyankor rákönyökölnek az asztalra és pillognak. Jót ettünk, jót beszélgettünk, fizettem, mondok magamba, jöhet a taxi és a megérdemelt dugás.

Már az furcsa volt, hogy a Mammut előtt ő smárolt le. Vagy legalábbis olyan közel tolta az arcát, hogy le kellett smárolni. Aztán a vasaspályánál már visszaváltott, a lépcsőházban pedig úgy tett, mintha misem történt volna, csak szégyenlősen vihorászott. Lássuk meg.

Rövid tárlatvezetés után (ez az erkély, ez a panoráma, deszép, nahát) kedvesen, de férfiasan nekinyomtam a nappali ajtófélfájának. Újabb smárparti, jó, ruha le, jó, (vadiúj fehérnemű, hehehe), hálóbabe, rajtahát.

Na és innen.

be nem állt a szája - erősebben, lassabban, mééég, jóóó, jajdejóóó, erősebben, lassabban. mééég. mégerősebben. mindeközben fogta a kezemet, és folyamatosan vezette, föl-le, be, ki, egy ujjal, két ujjal, telitenyérrel, nyelvvel és nyelv nélkül, elengedett kézzel, mint a mászókán, esküszöm.

És közben folyamatosan a mmmmm, óóóóóó, ááááááá, mmmmm, jadejó, jajdejó, gyerebelém, igenigenigen, most, most.

az anyád keservit, azt. itt van, bazdmeg, a tied.

megint az ágy szélén ébredtem. tényleg nem fogja sejteni se, miért nem válaszolok majd a délutáni smsére?

Kérdezem a Tomit, aki jövőre szintén nősülni készül, szintén egy hóttunalmas, középcsinos, társaságbapasszolós fapinával, hogy miért nem a Timit vette el, hamár, aki jó fej volt, okos, mint a nap, kicsit hiperaktív, az igaz, viszont keféltek naphosszat, mint a mókuskák. Mondok, a Timi egy Munkácsy volt ehhez a szegény Nórihoz képest. Erre aszongya a Tomi - mélyen, meggyőződéssel - hogy az ember nem tart Munkácsyt otthon, csak halálba aggódná magát, idővel úgyis egyre kevesebbet nézegeti, jó egy repro is tökéletesen.

nem tudom, nem tudom. de asszem igen, de.

Az elmúlt nyarak nagy része lagzikkal telt, lassan úgy érzem magam, mint egy pasaréti hughgrant. Barabásvilla, stefániapalota, vajdahunyadvár, zsinagóga a hegedűsben kétszer, bazilika vagy háromszor, önkormányzatok könyvelőfejű anyavezetgetőkkel, kipirult, a végére totál leizzadt menyasszonyok, mindenmindegy, hát vágjunk hozzá jó pofát vőlegények, mohó tekintetű harmincas nyoszolyólányok, cikis násznép. Vacsi az Ybl palotában, thermalhotelben, várban, szépjuhásznéban, európahajón tűzijátékkal és anélkül, vicces vetítés az ifjúpárról, menyasszonytánc vagy pohártörés, ungárband, gerendáspéter, djtökömtudjaki, i will survive, it’s raining man, halleluja.

És hát most Ákos is. Ákosról azt kell tudni, hogy előbb végigdugta kínos alapossággal a raiffeisen bank teljes lakossági részlegét, de mire ráfanyalodott volna az ügyfelekre is, átment az unicredithez, ahol előbb együtt élt a hitelezési főosztályvezetőlánnyal, persze nagytitokban, aki mellett nagytitokban rájárt az összes szomszédos pénzintézet női alkalmazottjára, ami az ötödik kerületben nem egyszerű, plusz a bedolgozó reklámügynökségek accountjai és grafikuslányai, aztán találkozott Renivel és a világ kifordult az ő sarkaiból. A pacsirták elnémultak szégyenükben, ha ő szólt (mármint Reni), a nap elsápadt, a kumráni tekercsek beltartalma pedig nyitott könyv Reninek az ő lelkéhez képest.

Reninek csillogós barna haja van, szépsima bőre, plüssnyúltekintete, és az egyik, ha nem a legunalmasabb csaj, akivel életemben találkoztam, ever. Viszont Ákos előtt csak egy pasija volt, Zsolti, még a gimiből. Reni tehát kiragyogott a sok borotváltpuncis karrier- és kapcsolathiéna közül, amit Ákos egy nőülvevéssel gondolt honorálni, ami szerintem egy orbitális faszság, de az ember ne játsszon jóistent, ugye. Így a decemberem is el lesz cseszve (egy téli esküvő ooooolyan romaaantikus - byReni), pedig akkor legalább elmehettem volna búvárkodni egyiptomba a laciékkal. Még egy barát, akinek be van kódolva az életébe a totális boldogtalanság, de erre nagyjából egyidőben fog ráeszmélni azzal, amikor most még meg nem született rozi lánya először fogja mondani, hogy apa. És akkor már pont késő lesz. én szóltam. Helyesebben perszehogy nem szóltam.

Vagy az a baj, hogy van csajod, vagy az, hogy nincsen. Úgy tűnik, full Budapest párkapcsolati válságok bűzös, nyúlós mocsarában dagonyázik. Ez hallom át a szomszéd asztaltól a kétszerencsétlenben, a tsaszaunájában, a kafékörben, ha éppen nem az alapkamat a téma a lecsósbélszín mellé.

A családos haverjaim sírnak, hogy anya az agyukra megy, zsófi és bence iszonyú helyesek az ovis évzáróünnepségen, de amúgy kurvaszar és nyomasztó, a hetente kétszerre tartott csajuk hetente háromszorra gyúr, és ez nyilvánvalóan nem a végcél. A volt nőim hívogatnak folyamatosan, az egyik fele velem akarja újrakezdeni mindenféle átlátszó dologgal álcázva, a másik fele nyivákol, hogy szerezzek neki pasit, mert egyse normális. Ja, mintha ők normálisak lennének a kapcsolatfüggőségükkel, a permanens hisztijükkel és irracionális hangulatingadozásaikkal, az általános terrorfenyegetettségről nem is beszélve. Tcsoportos, faszomlízinges elsővonalas haverjaim játsszák a mintaapát hétvégente, aztán nyomják a xanaxot (részegen nagybüszkén mondja, hogy már simán elég a nullahuszonötös) meg a marketingről a Katát, pedig igaziból a harmadik után már az is szar.

Nekem nincsen csajom. Nem azér nincs, mintha nem lehetne, csak ma délig kaptam két smst, hogy nincsekedvem, de nincs. Voltunk Ivánnal tegnap leroyban, negroban, oscarban, elfogyasztottuk alsó hangon egy középiskolai némettanár havi fizetését, és ha tizenöt nőt nem vihettem volna haza a végire, akkor egyet se, hogy megkúrjam a kis trimmelt puncijukat, aztán meg menekülhettem volna negyven napig, mint mózes&co. Nekem speciel nem fáj, ha egy lánynak nem úgy áll a pináján a kevéske szőr, mint Szőlőskislakon július végén a szeszla, de úgy tűnik, a nyomorultak a kiegyensúlyozott, hosszútávú párkapcsolat tartóoszlopait a nádorutcai kozmetikusedit segítségével gondolják leverni.

Azt is észrevettem, hogy a péntekszombati kúrásoknál sokkal gondozottabb a cucc, illetve van a bőrüknek egy orrbaszökően pörkölődött szaga a rémült, utolsópercben lezavart szoli miatt, amit még az önbarnítós testápoló illatanyagai sem tudnak elnyomni. Nekik is szar, sejtem, hogy így nyomulni kell ránk, nagy a verseny, szentigaz. viszont ehhez most valahogy kurvára nem volt kedvem, meg mondjuk kicsit többet is ettem a kelleténél, hát ma is egyedül mentem haza. Szerencsére anyáméktól kis rásegítéssel megkaptam szülcsinapcsira a 24órát, így tartalmassá vált az éjszaka mégiscsak.

efGábor szülés előtti alakját még vissza nem nyert neje sárgarépás babatápszer után turkált éppen a világhálón, amikor beleemesenelt a Gábor aktuális hétfődélutánja, hogy dögöljön meg, és ez így nem mehet tovább, és nem is fog dugni vele többet.

visszaírta a Rita, hogy jó, megmondja a Gábornak.

én már rég mondom neki, hogy vegyen egy saját gépet az asszonynak.

A haverjaim közül majdnem egyedül nekem nincs gyerekem, Ivánnak kettő, efGábornak két alomból három, nem akarom végigírni, szóval mindenki ottvan oviügyben, babausziban, bébiszitterkínálatban, smstörlésben hazaérés előtt, illetve a mobil kétméteres körzetben tartásában hazaérés után. A csapat szinte minden tagja elköltözött már otthonról valamelyik gyerek születése után egy évvel, abban a mély (és az adott pillanatban teljesen őszinte) meggyőződésben, hogy az örök, még a világirodalom számára is ismeretlen szerelem érintette meg az ő lelkét angyalszárnyával, aztán fél év múlva persze kotródott haza megszégyenülten, tele lelkiismeretfurdalással, örökre boldogtalanná téve egyrészt azt a szerencsétlent, akivel hat hónapig elhitette, hogy ő a bobherceg, meg az asszonyt is, akinek a szülés után amúgy is nullára alázott egoját sikerül sáros csizmával megtiporni. Nem tudja, még nem tudja, de a büdös életben nem lesz neki megbocsájtva, soha többet nem lesz vele igaziból lefeküdve, (több lesz viszont a szopás, azt a csajok inkább megcsinálják, ha amúgy nincs kedvük) és jól ki lesz várva az a pillanat, amikor anyát vagy jól felszedi a főnöke, és/vagy apa összekalapál már annyi pénzt, hogy a fele is szabad szemmel látható.

Ez az egész csak onnan jutott eszembe, hogy terhes az Orsi, aki nekem a legnagyobb szerelmem volt életembe’, és bizony nemegyszer elgondolkodtam azon, mi lenne, ha az én gyerekem lenne a hasában. De azért mindannyiszor arra jutok, hogy vigye csak el a balhét a Kristóf, aki ráadásul nekem az egyik legjobb haverom volt, és senki nem merte megmondani nekem, hogy ezek járnak, ráadásul rögtön utánam. Az egész kurva városban tényleg én voltam az utolsó, aki megtudta, tisztára úgy éreztem magam, mint a hülye férj a saskabaréban, de már teljesen túlvagyok rajta, nem is kellett hozzá, csak négy év.

Hathónapos terhes az Orsi, a büszke kismamafajtából való (has alá tolt nadrág, has fölé tolt szűk póló, lélegzetelállító méretű mellek), tényleg tök jól néz ki. Csak az a baj, hogy aztán meg is fog születni az a gyerek, aki persze biztosan édes, meg az élet értelme, csak üvölteni fog meg szarni a legváratlanabb időpontokban, az anyja előbb kövér lesz és depressziós, aztán sovány és depressziós, és atomjaira fog hullani az egész, és nem is áll össze sohatöbbet.