tegnap kaptam egy smst Mónitól, akit kb két éve nem láttam, együtt voltunk pár hónapot, amibe belefért egy Párizs, két Bécs, sok vacsi és még több fincsi dugás, de aztán egyszerre mentek az agyamra a céges dolgok, meg ő, miszerint egy kapcsolatban két hónap után legalább háromszor együtt kellene aludnunk, és többet kellene együtt lennünk hasznosan, és ne dolgozzak annyit, és egyáltalán, hogy gondolom ezt az egészet. úgy gondoltam, hogy inkább még több dolgom lett, annyi, hogy végre egy este a szemembe nézve azt mondta, hogy ezt ő így nem. mit tehettem, sajnálattal megértettem.

szóval aszongya a kis üzenet: hogy van az, hogy egész nap csak rád gondolok, hmmm?

ez igazán rendes dolog tőle, mondok magamnak, és bár a látását nem igazán kívántam, gondoltam, az udvariasság megköveteli, hogy reagáljak, felhívom hát:

szia kedves, mi újság? mit lelt, hogy a devla mellé én is beléd költöztem? - viccelődtem én.  

síri hangon felel reá: ezt az üzenetet te küldted pont egy éve, találkoztunk is akkor este, ottaludtam nálad, azóta sem hívtál fel.

tényleg, tényleg. a nőnek igaza van. nem kettő év volt az, csak egy. viszont akkor ennek megvan az összes mindenem azóta is? asztakurva... néhány perc kínos csevej után hívom lélekszakadva eszkatit, aki nagyon régen volt csajom, nagyon jó fej és teljesen családanya már hálistennek. te, kérdezem, az lehet, hogy a nők nem törlik az elektronikus üzeneteket rendes ember módjára, azon nyomban, legalábbis nemsokára? és ekkor volt az a csönd a másik oldalon, amit igaziból nem akartam hallani.

nekem is megvan még mind, mondja kicsit reszelős hangon.

eszkatinak két gyereke van, a nagyobbik már középsős, moncsicsi lesz farsangkor.

pipaccsal és búzavirággal teli aknamezőn tapodunk nap nap után.