igen le vagyok terhelve, gazdagítom a magánnyugdíjpénztárakat, sem nem dugtam, sem nem buliztam hetek óta. szombat este zsoltiék felrángattak a corvintetőre, mondván, jöjjek már ki a lakásból, mielőtt a szomszédok törnék rám az ajtót, mert a macskák már félig lerágták az arcomat.
egész jó volt, sok pálinkát ittunk, azt hiszem. úgy emlékszem.
kb a hatodiknál ült le az asztalunkhoz két lány, egyszőke, egybarna, fehér top, haslánc, brutál lufimellek. mondok, nem szabad a szék, mindjárt jönnek vissza a haverjaim, pálinkával, távozzatok. ezek meg csak ülnek, cigit kér az egyik, vihorászik a másik, nézi az órámat, az ingemet, jön a temivelfoglalkozol kérdés, és hiába a veled biztos nem, a totál bunkóság, a nemszeretem a műmelleket beszólás, ezek csak ülnek, vihognak, néznek, beszélgetnek hozzám.
alienek ezek, a nőivécében, ha a mosdóra támaszkodnak, előjön a torkukból a nagy, zöld szőrösnyálkás, és megeszi a néger takarítóasszonyt.
nőt akarok. nőt.